Szenteste Rácz Ervin lelkipásztor a 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat által meghozott betlehemi láng átadása után a napi Ige és a Lukács Evangéliuma szerinti karácsonyi történetrészlet alapján prédikált: „A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg… (Zsid 13,1-2) „és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely” (Lk 2,7) Szeretetteljes hangon, érzelmektől és a Szentlélek tüzétől fűtve próbálta átadni a lelkipásztor Isten szeretetét a gyülekezetnek, amelyet átadhatnak azoknak az angyaloknak, akik felé a vendégszeretetet gyakorolhatják az ünnepeken és hétköznapokban. Úgy ahogy Mária és József együtt mentek Betlehembe, ugyanúgy a családoknak is együtt kellene, hogy vigyék az élet terhét. Legyen a karácsony az a lehetőség, mely újra összeköt szétfoszló családokat! Ehhez azonban szükséges, hogy Jézusé legyen az első hely az életünkben, mert Ő: „Ma is bekopog a szíved bezárt ajtaján, Eljön ugyanúgy, mint akkor, azon az éjszakán. Ma is bekopog “és várja, mi a válaszod, Befogadod-e, vagy egyszerűen kint hagyod?”
A gyermekek és ifjak énekei, Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter vezetésével minőségi üzenetet vittek a szentestébe, énekelve többek között az igazi Királyról, az erős, hatalmas Istenről. A karácsonyi betlehemezés és az idén kétszázéves Csendes éj eléneklése sem maradhatott el.
„Az Ige testté lett és közöttünk lakott” – szólt karácsony első napja délelőtt az üzenet a János Evangéliumából. Rácz Ervin a kórus szolgálata után arra hívta fel a figyelmet, hogy az evangéliumot ne csak kívülről tekintsük, mint egy képet, hanem legyünk mi is részesei, mert akkor könnyen csak torz istenképet látunk. Jézus gyermekként született erre a világra, érdemes tehát azokat a mozdulatokat az ünnepen is átgondolnunk, amit egy születendő gyermekkel végigvisznek: vizsgáljuk meg a szívhangunkat, van-e bennünk szeretet, a légzésünket, imádkozunk-e, az izmainkat, van-e erőnk, a reflexeinket, milyen indulat van bennünk és a tapintásunkat, azaz ahogy a pici gyermeket ráhelyezik az édesanyára, úgy nekünk is csatlakoznunk kell életünk forrásához, Jézushoz.
Nagy-Szuvanjeiev Elisabet legátus és Fodor Lajos nyugalmazott lelkipásztor is a karácsony evangéliumával ajándékozott, majd úrvacsorai közösségben erősödött a gyülekezet. Presbiterek és családjaik, valamit az ifjak is kántáltak és szolgáltak az ünnepen.